Várlexikon mintaoldal
Közlemények
Küldd el ezt az oldalt az ismerőseidnek!
E-mail a webmesternek
Vissza az előző oldalra

Magyar Magyar Magyar English Deutsch English Deutsch

Dr. Dénes József: Várlexikon /mintaoldal/


A SZERZŐ BEVEZETŐJE


vár neve: Lánzsér
megye: (Sopron megye)
mai név: Landsee, A
korszak: k2-ú2
kategória: (kl)

A Lánzséri-hegység egyik meredek lejtőkkel határolt csúcsán épült 627 m tszf. magasságú helyen a lánzséri vár. Relatív magassága 170 m. Ny felől támadható leginkább, ezt az irányt kellett jól védeni. A romos várat nagyrészt erdő borítja. A falu templomától 800 m választja el, tőle 1,2 km-re húzódik a magyar-osztrák történelmi határ. A falu K-i végétől induló jelzett turistaút vezet hozzá.
A Kárpát-medence egyik legnagyobb méretű kővára több évszázadon keresztül sokat változott, bővült. Nehéz megmondani - régészeti kutatások hiányában - melyik része mikor épült. A későközépkori állapotában 4 ha-os vár magját egy kb. 0,08 ha-os belső rész alkotja. Ezen a kb. 20 x 40 m-es területen, annak Ny-i részén egy 6-10 m vastag falú, négyemeletes lakótorony áll, vele szemközt épült a vár kápolnája.
A vár nevének német jelentése: az ország becsülete. 1210-ben Szák nb. Barc fia Miklós kapta a királytól. Várát 1263-ban említik újra, amikor IV.Béla Aba nemzetségbeli Lőrincnek adományozta. 1289-ben Albert osztrák herceg hadjárata során elfoglalta és csak az 1291. évi hainburgi békét követően adta vissza. A XIV. században Aba Lőrinc leszármazottaié, az Atyinaiaké. 1386-ban illegálisan megszállva tartotta Fraknói János, akit emiatt 1390-ben fejvesztésre ítéltek, de az ítélet végrehajtás nélkül maradt. Egészen 1425-ig birtokolták a Fraknóiak. Ekkor Zsigmond kényszerítette őket, hogy adják át Garai Miklósnak (akire Atyinai Zsigmond 1424-ben átruházta jogait). 1445-ben Fraknói Vilmos elzálogosította Albert osztrák hercegnek, aki 1447-ben meg is vásárolta. A Garaiak eközben birtokjogukat fenntartották. A vár tényleges birtokosa 1475-ben már Grafenecker Ulrik, aki 1482-ben adományba is kapta Mátyástól. Később a cseh Mrakeš fivérek birtokába jutott, majd 1506-ban Weispriach Ulrik mondta magáénak. Az ő örököseitől 1553-ban vétel útján került Oláh Miklós esztergomi érsek és rokonai a Császár család kezébe. Házasság révén előbb Dersffy Ferenc, majd az lánya Dersffy Orsolya kezével Esterházy Miklósé lett 1612-ben. Az Esterházy család azóta birtokolja a várat, illetve annak 1772-es leégése óta már csak a romot.
Csánki 1897. 587-588., Csorba 1999. 173-175., Engel 1977. 162., Engel 1996. 356., Fényes 1851. III.11., Fügedi 1977. 167., Gerecze 1906. 741., H.Takács 1970. 209., KMTL 394., Könyöki 2000. 142-144., Marosi 1990. 134-137., Meyer 1989. 237., Prickler 1972. 85-89., Schmeller-Kitt 1980. 166-167., Thirring 1933. 218-220., UB.I.428.(1263), I.430.(1263), Varjú 1932. 86-87.


vár neve: Tömörd-Ilonavár
megye: (Vas megye)
mai név: ~,M
korszak: k2
kategória: (pk)

A falutól Ny-ra, az Ilona-patak völgyének déli magaspartján az ún. Gradics-erdőben három oldalról meredek lejtőkkel határolt dombnyúlványon van a várhely. Tszf. magassága 243 m, 30 m-es meredek lejtőkkel magasodik a völgy fölé. Távolsága a falu templomától légvonalban 1 km, a helyi hagyomány szerint a 400 m-nyire K-re eső Szent Ilona szobor körzetében volt régen a falu ill. a szobor helyén állt volna a templom (középkori téglatörmelék és edénytöredékek találhatók). A vár területét jelenleg erdő borítja, jól áttekinthető. Megközelíthető az Ablánc régi hídjától 1,2 km-es sétával az erdőben haladó kék turistajelzésen.
A három oldalról meredek lejtőkkel határolt dombnyúlvány É-i végén egy 35 x 25 m-es ovális területet vettek körül egy 14-18 m széles, 2-3 m mély szárazárokkal. A védett terület mérete: 0,07 ha. A belső terület D-i részén állhatott valamilyen - talán fa - épület.
Története ismeretlen. A falut 1233-tól kezdve említik oklevelek, a kőszegi uradalomba olvadt (talán a még Kőszegiek idején 1327 előtt).

Csánki 1894. 805., Dénes 1996. 113-114., Sándorfi 1979. 251., VMFN 65. (8/33).